Mai világunk teljesítmény központú gondolkodást sugároz. Már az iskolás kortól arra készítenek fel minket, hogy képességeink, tudásunk megmérettessenek. Ráadásul ez az iskolás években igen gyakran történik meg. De mi van akkor, ha a készségeink nem érik el azt a szintet, amit a környezetünkben élő személyek folyamatos elvárásai sugalmaznak számunkra? Mi van akkor, ha mi a gyengébb vagy rosszabbul teljesítő személyek közé tartozunk?
Mindenki tehetséges valamiben és mindenki gyengébben teljesít valamiből. Ráadásul sokszor a teljesítményünket meghatározzák az aktuális környezeti történések. Mindenki tapasztalta már, hogy nehezebb időszakban kevésbé tud feladataira koncentrálni, azokkal érdemben foglalkozni. Emellett senkitől sem várható el, hogy mindenből jó legyen. Sokszor a környezeti elvárás, – ami mögött gyakran félelmek húzódnak meg – szülik meg azt a szorongást, ami blokkolni fogja teljesítményünk maximális kifejtését. Mindez aztán gyakran megjelenik önértékelésünkben, amikor a negatív visszajelzéseket kapjuk. A negatív visszajelzések környezetünkből felénk egy ördögi kört hoznak létre, mivel a kimondott, vagy akár kimondatlan, de éreztetett kritikák önbeteljesítő módon „mintegy életre kelve” valóban gyengébb teljesítményt fognak fenntartani. Ezzel létrehozva egy alacsonyabb önértékelést, amelyet az illető a külvilág felé folyamatosan közvetít.
Amennyiben önértékelési problémáink az életünkben gyakori csalódásokat vagy kockázatkerülést alakított ki bennünk, amitől úgy érezzük nem tudjuk elérni a számunkra vágyott dolgokat, – legyenek ezek emberi kapcsolatok, munkahelyi sikerek, sportteljesítmények – érdemes szakember segítségével felfedni a mélyben meghúzódó okokat.